Графитовая фея, Патрацкая Наталья

Графитовая фея

на обложку

Патрацкая Наталья

Шрифт:

– Hogy 'erted, hogy el'eg?!
– ord'itott Marina.

Ez azt jelenti, hogy egyed"ul Isten m"uk"odik, s"ot'ets'egben 'el, a szesz'ely, a beosztottak, folytatta, hogy utas'itsa a Nimfa Igorevna.

Marina, 'en, mint az id"osebb bar'atom, azt akarom, hogy egy sz'ot, azt mondta, hogy a j'ok'ep"u, Oleg.

– Oleg, adjon h'irt a h'eten egy sz'ot vagy h'onap?
– Marina-mosolygott "onel'eg"ulten.

– Van egy m'odja annak, hogy k"ovesse az emberek lelk'et. 'Erdekel? L'elek-zuhany, sz"ur"oed'eny, mondta Oleg idegesen, hajl'it'as ujj egy k'ezen.

– A R"ovid, Oleg! Alku kevesebb duma!
– Marina felemelte a hangj'at.

– Mindegy! Meg kell, hogy egy optikai, hogy a csokrot. Egyr'eszt akkor n'ezd 'at a nagy'it'o a kimenetek a sz'alak, valamint a szemed behatolni a l'elek a sok ember. A nap majd protandrous az eg'esz r'egi'oban, a pletyka, a lakoss'ag k"or'eben elterjedt, hogy a Virtu'alis istenn"o mindent l'at.

– N'ezd, 'en, mint te! 'Ugy n'ez ki, hogy az els"o Apostol.

"'En mindig "or"ul"ok, hogy szolg'alja az istenek, de a szabad id"o, ami nincs, azt nem lehet egy Apostol.

– Fesz"ult vagyok! Teh'at, hogy egy zuhany a l'elek optikai sz'alak, majd csatlakoztassa a k'eperny"on!
– Marina-ki'altott fel vid'aman, majd kiny'ujtva egy sz'eket, minden ir'anyban.

Oleg n'ezett Marina "ul"ok a sz'eken, a szeme villant sunyi, s azt mondta:

– Fels'eg, az istenn"o! Van egy k'enyes k'er'es: sz"uks'eges, hogy t'avol'itsa el az "osszes a nyomoz'ok az "osszes k"onyvet.

– Mi maradt nekik? Ki fog harcolni az igazs'ag'ert? Ki fogja megv'edeni a h'irnev'et a t"orv'eny?

– 'En k'ertem, hogy t'avol'itsa el a nyomoz'ok a k"onyvek, az nem 'elet!

– Hogyan fogjuk megfelel"o a k"onyvet az 'ir'o, aki 'atment a m'asik vil'ag? Hol szerezz"uk meg a szerz"ok, ha nem a vil'ag?
– k'erdeztem, Marina.

– Meg kell hat'arozni a t"orv'enyt, amelynek 'ertelm'eben minden, h"os"ok k"onyvek kell megfelelni, a k"onyv v'eg'en.

Ez lehetetlen! Ki Engedte be?

– Meghalt - mondta Oleg, s ment 'at a falon.

Mi'ert futott el?
– Marina c'imzett Nimfa Igorevna.
– Elmondhattad volna, hogy megint 'en vagyok. Van egy 'erdekes javaslat vonatkozik a zuhany alatt. Adj egy k"onyvet az asztalr'ol, olvastad magad? 'Eletben van? Mi'ert van az amber a k"onyv? "O, a l'elek, az ember felel, vagy a ment'alis hozz'a'all'as?

Marina, a k"onyv meghal kedvenc szem'ely a f"oszerepl"o.

– Ez nem igaz! Ha egy szeretett ember, akkor "o egy ember. Pedig a f'erfiak Adam, "ok pedig l'etre kellett egy kicsit. De van egy lehet"os'eg, hogy 'ujra szeretett egy szomor'u h"osn"o?

– Megs'er"ult, felt'urj'ak a k"onyvet, azt mondta, hogy a Nimfa Igorevna.
– Mint egy ember egy eg'esz, mint egy gondolkod'o-meghalt.

De ha az agy halott, az a szem'ely tekinthet"o, halott. Mondd meg nekem a l'elek, hol van a l'elek? Mond a k"onyv, hol a lelke? Mi a Fax a lelke, s visszaadni, mint a h"os a sorozat.

– Akkor lesz egy 'el"o halott!
– ki'altott a Nimfa I. kerek meglepett szemekkel.

Nem err"ol sz'ol. Tehet"unk an'elk"ul, hogy a nyomoz'ok ezt a k"onyvet?
– Marina-k'erdeztem 'erdekl"odve.

– Mit csin'aljunk? 'Ujra'eleszteni az "osszes karaktert, majd t'avol'itsa el a nyomoz'ok? Ha van egy lop'as zaf'ir, a nyomoz'o lesz sz"uks'eg.

– Majd adja meg a k"onyv, mint a grafit tiszt'it'ok h"os lelkek.

Egy ilyen javaslat, hogy a n"o csak a fej'et r'azta.

Isten 'ugy n'ez ki, a mennyb"ol a Grafit t"und'er, s 'aldott a j'o "ugy'ert:

Marina, te vagy a Grafit istenn"o.

De 'ugy t"unt neki, hogy egy r'esz'et az 'uj er"o volt m'ar fiatal ember, vagy a Hasonm'as.